okt.
07

Finomhangolással: Az Energetikai Tagozat új elnöke a szakág és a szektor kihívásairól

Nem szeretném, ha ez a szervezet csupán technikai csoportosulás lenne, amely műszaki témák megoldásával foglalkozik. Sokkal inkább egy együttműködő, véleményformáló erőt látok magam előtt, amely társadalmi és versenygazdasági kontextusba helyezve hiteles és megkerülhetetlen szereplője az országot érintő jelentős műszaki kérdések megvitatásának – vélekedik interjúnkban a tagozat most megválasztott irányítója, Németh Róbert.

– Mi ambicionálta a tagozati elnöki szerepvállalásra?

– A feladattal kapcsolatban olyan kollégák kerestek meg, akiknek a szavára adok, és meggyőztek arról, hogy tapasztalataim alapján képes leszek hozzátenni a szakmai közélethez is. Nem utolsósorban motivál az is, hogy kimozdulok eddigi komfortzónámból: új kollégákkal fogok találkozni és új kihívásokkal fogok szembesülni. Ezen interakcióból nyilvánvalóan rengeteget tanulok magam is, és valamennyi nyomot én is hagyok a szervezetben.

– Miként képzeli el a kamarai tagozati munka megújítását? Egyáltalán, milyen reformok, stratégiák mentén halad majd?

– Előzetes tájékozódásom alapján nem gondolom, hogy gyökeres változásokra lenne szükség, sokkal inkább a működés finomhangolására. Szerintem nagyon fontos, hogy a tevékenységünk ne öncélú legyen, hanem megtaláljuk azokat a csatornákat, amelyeken keresztül kapcsolódni tudunk a gazdasághoz; legyen ez a kapcsolat gyakorlati és élő, hogy segítségével értéket tudjunk teremteni. Fontos az is, hogy a kulcstémákra koncentráljunk, s az abból származtatott cselekvési terv annyit vállaljon, amennyit a szervezet egy-egy időszakra vetítve tisztességesen teljesíteni tud.

– Hogyan tudja majd kamatoztatni tagozati irányítóként nagyvállalati menedzsmenttapasztalatait?

– Nem szakmai, hanem vezetési és szervezeti érdekérvényesítési oldalról közelítem meg ezt a feladatot. Támaszkodni szeretnék a kollégák és szaktekintélyek véleményére, s ezt szintetizálva a szervezet álláspontját képviselni adott fórumokon. A szervezésben, szervezeti irányításban, működési folyamatok építésében és javításában vagyok gyakorlott, s ez a tapasztalat segíteni fogja a munkámat. Gyorsan tudok helyzeteket átlátni és embereket „olvasni”, s rövid idő alatt összeáll a fejemben mind az irány, mind az a „térkép”, hogy az egyes munkatársak hol és mivel tudnak a legnagyobb mértékben hozzájárulni a közös célhoz.

– Az energetika számos kérdése ma amolyan „hot topic”, slágertéma. Dolga-e a közösségnek, hogy szakkérdésekben véleményt nyilvánítson?

– Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor: igen. Nem szeretném, ha ez a szervezet csupán technikai csoportosulás lenne, amely műszaki témák megoldásával foglalkozik. Sokkal inkább egy együttműködő, véleményformáló erőt látok magam előtt, amely társadalmi és versenygazdasági kontextusba helyezve hiteles és megkerülhetetlen szereplője az országot érintő jelentős műszaki kérdések megvitatásának. Nem csupán véleményezésre, hanem javaslattevői pozíció kivívására is gondolok. Persze a szakmai érdekérvényesítésnek is helyet kell kapnia a programunkban.

– Melyek ma a hazai energetikai szakma előtt álló legfontosabb kihívások?

– Paks kérdése eldöntöttnek látszik, bár szerintem kevesen mérték még fel, hogy egy ilyen létesítmény felépítéséhez és működtetéséhez számtalan mérnökre, szakmunkásra és közép- és felsőszintű irányító szakemberre van szükség, speciális minősítésekkel és igazolt gyakorlattal. Ez a munkaerő nem áll rendelkezésre, s a (tovább)képzésüket és felkészítésüket már ma el kellene kezdeni. Hasonló megállapítás vonatkozik azon potenciális szállítók kiválasztására – valamint a kapcsolódó eszközpark megteremtésére és a vállalkozások technológiai felkészítésére –, akik részt tudnának venni az építkezésben. Ha ekkora pénzt akarunk elkölteni, akkor célszerűnek tartanám, hogy annak minél nagyobb hányada magyar vállalkozások árbevételét és technológiai fejlődését/tudását gyarapítsa. Ennek a projektnek a jelentősége túlmutat egy építkezés keretein. Kevés olyan magyar vállalkozást ismerek/látok, amelyek a megújuló energiaforrások kiaknázásban jelentős hozzáadott értéket tudnak felmutatni. Egy acélszerkezet gyártása szélerőműhöz, biomassza-reaktorhoz vagy egy sima napelem-összeszerelés nem lehet a végcélunk. A szelektált kapcsolódási pontjainkat meg kell találnunk ezen dinamikusan fejlődő területekhez. Bár vannak kormányprogramok a vállalkozások energiahatékonyságának javítására is, az adott termékbe beépülő fajlagos energiahányadunk még mindig magas, s ez versenyképességi hátrány a magyar vállalkozásoknak. A gázipar pedig lassan a magyar focihoz kezd hasonlítani: a 10 millió edző országa vagyunk a témában. Az ukrán válság kapcsán mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a gázforrás diverzifikációját és a gázvezetékekhez való kapcsolódás infrastruktúráját felül kell vizsgálni, és alternatív úton is hozzá kell férnünk az energiaforrásokhoz. A megfontolt, saját érdekeinknek megfelelő ellátási stratégia kialakítása gazdasági szempontból sem érdektelen a számunkra. Nem mindegy: a nemzetközileg most vitatott alternatívák közül melyik valósul meg, s regionális vezető szerepet tudunk ebben a versenyfutásban betölteni, vagy mellékszereplők leszünk.