máj.
07

Betelt a füzet: Ciklust záró beszélgetés az MMK elnökével

Tervezőként megszoktam, ha a vezető tervező írja alá a tervet, akkor ezért ő a felelős. Ha viszont felelős, akkor neki kell döntenie arról, hogy mi legyen a terven. Természetesen ez csapatmunka, de „a szobor arcát mindig a szobrász faragja ki” annak ellenére, hogy nem ő faragja ki a követ a hegyből. Ezt a szemléletet és gyakorlatot követtem a munkám során is – nyilatkozta interjúnkban Nagy Gyula.

Nem látom a nevét a köztestület irányítói posztjaira jelöltek között. Egy ciklus után befejezi? Miért?

Ha egy kicsit ironikusabban szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, mert betelt a füzetem. Ami valóban igaz is, mert van egy 2015 februárjában megnyitott füzetem, amiben a kamarai eseményeket dokumentáltam. Még tagozati elnökként kezdtem minden elnökségi ülésen, munkacsoporti megbeszélésen elhangzottakat, a feladatokat, minden hozzászóló mondanivalóját feljegyezni, értékes tartalma van. Ez a füzet ez év februárjában betelt, most még néhány pótlapot beletettem. Májusig kitart.

Egyébként a ciklus elején, amikor a terveimről kérdezett, azt válaszoltam, négy évre tervezek, ezt be is tartom. Nyilván a tervek maradéktalan megvalósítására a négy év kevés, ezért el kell ismernem, hogy még maradtak terveim, ötleteim, elvégzetlen feladatok, amelyek újabb négy évre is elegendőek lennének, de elfáradtam. Főtitkársági kollégáimmal sokat dolgoztunk. Amikor elnök asszonytól átvettem a kamara irányítását, egy jól szervezett csapatot örököltem, a kamara pénzügyi helyzete stabil volt.

Nem is kértem száz nap türelmi időt, azonnal folytattam a munkát, természetesen a saját programomnak megfelelően. Erről a novemberi választmányi ülésen az egyik tagozati elnök úgy nyilatkozott, hogy „eddig a fél év alatt több minden történt, mint a megelőző tíz évben”. Természetesen ez túlzás, de igyekeztünk.

Aztán ez a tempó megszokottá vált, és újra megkaptuk, hogy a kamarában nem történik semmi. Pedig történt, csak nem mindig vált nyilvánvalóvá. Ez alatt a négy év alatt nagyon sok időt szántam a munkára. A kamarai elnökség 24 órás szolgálat.

Néhány jellemző szám, ami tükrözi a négy év elfoglaltságát. 40 ezer e-mailt kaptam, aláírtam csaknem 3 ezer tanúsítványt, 800 szerződést, 300 oklevelet. Átadtam 130 díjat és 50 oklevelet. Részt vettem 80 szakmai rendezvényen, ahol bevezető köszöntőt mondtam vagy előadást tartottam. Vendég voltam 15 mérnökbálon, szakmai szervezet által rendezett 20 fogadáson, ünnepi rendezvényen. Vendég voltam 10 egyetemi diplomaátadón, szenátusi ülésen, évnyitón. A négy év alatt 40 elnökségi és 40 alelnöki ülést tartottam, levezettem 8 választmányi és 3 küldöttgyűlést. Részt vettem 50 tagozati és területi kamarai rendezvényen, elnökségi vagy taggyűlésen. Levezettem 25 munkacsoporti ülést. A kamara képviseletében 80 alkalommal egyeztettem különböző kormányzati és szakmai szervezetek képviselőivel. Részt vettem 40 szerkesztőbizottsági ülésen. A kamarában 90 alkalommal fogadtam különböző szervezetek és cégek képviselőit. Rész vettem 10 Mérnökszalon rendezvényen, valamint a V4 országok kamaráinak két találkozóján. Fogadtam az indiai mérnöki delegációt és a yorki herceget. Hirtelen más nem jut eszembe...

NGy1.jpg

 

Végleg búcsúzik a hivatásrendi önkormányzattól?

Természetesen tag maradok, de tisztséget nem vállalok. Ha szükség lesz rám, akkor segítek, hiszen számtalan olyan feladat van, amelynek folytatódnia kell, az ezekhez tartozó információkat át kell adni. A lehetséges utódaimnak mondtam, hogy az átadás olyan lesz, mintha váltóverseny lenne, futás közben kell a stafétabotot átvenni, nem lesz idő száznapos készülődésre, a pálya vizsgálgatására. Úgy érzem, az utódoknak most is stabil háttér áll majd rendelkezésükre, és rám már nem lesz szükségük. Nem is szeretnék beleszólni a munkájukba. Én sem igényeltem.

Emlékszik még, négy esztendeje milyen elképzelésekkel és tervekkel vágott neki az országos kamara irányításának?

Nem olyan régen vettem elő a 2017-es interjúnkat, ahol erről beszélek. Meg kell állapítanom, hogy többségében teljesültek a terveim. Persze időközben változtak a körülmények, a fontossági sorrendek. Négy évvel ezelőtt nekem is feltették a kérdést: mit ad a kamara?

Akkor azt válaszoltam, hogy „Szerintem a kamara elsősorban lehetőséget ad. Lehetőséget például arra, hogy segítsünk magunkon.”

A négy évünk alatt ezt a lehetőséget próbáltuk kihasználni. A ciklus olyan kihívásokat is tartalmazott, amelyek korábban nem nehezítették a munkát, például a Covid-járvány, a kényszerű székhelyváltoztatás, a Mérnök Újság kiadásának átvétele. A tevékenységünk során eredményeket értünk el az érdekképviselet területén, megújítottuk a továbbképzési és vizsgarendszert, a szervezeti működést, bővítettük a szolgáltatásainkat, emellett megőriztük a gazdálkodás stabilitását, növelve a saját vállalkozási bevételek arányát a költségvetésünkben.

Beszéljünk kicsit bővebben is az eredményekről!

Az érdekképviselet területén elért eredmények között fontosnak tartom a kiváló munkát végzők elismerését kamarai és állami kitüntetések adományozásával. Több jogszabály-módosítást kezdeményeztünk, mint például a szakmagyakorlási rendelet, a beruházások szabályozására vonatkozó javaslat, az e-közmű-rendelet, a TNM-rendelet.Felülvizsgáltuk a mérnöki napidíjak rendszerét. A közbeszerzés terén közvetlen érdekképviseletet működtettünk. Elértük a kedvezményes szabványhoz jutást. Javaslatunkra megvalósult a mérnökvállalkozások eszközfejlesztésének kormányzati támogatása. Kibővítettük a partner szervezetekkel való együttműködést. A nemzetközi kapcsolatok terén elsőbbséget kapott az együttműködés a V4 országok kamaráival. Tagjai lettünk a FEANI szervezetének. Az ECEC-vel közösen szerveztük az Építőmérnök 200 rendezvénysorozatot. Támogattuk a fiatal mérnökök szakmai fejlődését.

Megújítottuk a vizsgarendszert, bevezettük a távoktatást és a kontakt jogi képzést. Szorgalmaztuk a képzési témák folyamatos frissítését, az ipari partnerek hatékonyabb bevonását. Sikeres mesteriskolák indultak, nagyszámú érdeklődés mellett. Több témában felkészítő workshopokat, konferenciákat szerveztünk. Kialakult egy új energetikai blokk, amelyen belül új tevékenységi területek felkészítését és vizsgáztatását végeztük. Megkezdődött a lakosság és a vállalkozások részére biztosított ingyenes energetikai tanácsadás.

Megújult a FAP rendszer, amelynek segítségével új minőségi szakmai és módszertani segédletek készültek. Továbbfejlesztettük a tanúsítások rendszerét. A működés területén felülvizsgáltuk és korszerűsítettük a kamarai szabályzatokat. 2017-ben 12 munkacsoport kezdte meg a kamara tevékenységének szervezeti és szakmai átvilágítását.

Megőriztük a költségvetés stabilitását, és növeltük a saját vállalkozási bevételeket. Ez tette lehetővé a tagozati munka pénzügyi többlettámogatását. Korszerűsítettük az igazgatási és pénzügyi adminisztrációt, és átszerveztük az informatikai üzemeltetést. Egységes és elektronikus iktatási rendszert alakítottunk ki. Folyamatos segítséget biztosítottunk a területi kamarák e rendszerekre való áttéréséhez. Eredményesen kezeltük a járványhelyzetből adódó feladatokat, az online munkavégzés, az online vizsgáztatás és képzés területén, a tagság folyamatos tájékoztatása mellett. Sikeresen lebonyolítottuk a székhelyváltást, az informatikai szolgáltató váltását.

A szolgáltatások területén bővítettük a kamarai kedvezményeket. Megváltozott a kamarai kommunikáció, hírlevelek, új weboldal, tevékenységi tájékoztató, új szemléletű és formátumú Mérnök Újság készült. Fokoztuk a médiákban a kamarai megjelenést. Kibővítettük a jogi és szakmai tanácsadást. A honlapon rendszeres tájékoztatást adtunk. A Mérnökszalon megrendezésével új szolgáltatást vezettünk be.

A képviselet területén bővítettük a kamarai részvételt a különböző kormányzati és más testületek munkacsoportjaiban. Folyamatos kapcsolatot tartottunk fenn a szakmai szervezetekkel. Rendszeres résztvevői voltunk az egyetemi szenátusi üléseknek, évnyitóknak és diplomadíj-átadóknak. Részt vettünk több pályázat bírálóbizottságában, tanulmányi versenyek zsűrijében. Részt vettem a Magyar Innovációs Szövetség választmányának munkájában, képviseltem a kamarát a Mesterséges Intelligencia Koalíció ülésein, részt vettem a Nemzeti Mintaterv Katalógus bírálóbizottságában, az ITM Energetikai Innovációs Tanács energiahatékonysági munkacsoportját vezettem.

Volt, ami nem sikerült?

Sajnos nem tudtuk megvalósítani a Tervezői Szolgáltatási Rendszer jogszabályba emelését. Ez akadályozta meg, hogy ki lehessen dolgozni a hozzá tartozó díjszámítást is. A mérnöki díjszámítás, a MÉDI átdolgozása sem történt meg. A szabályzataink közül lezáratlan maradt az alapszabály módosítása. A munkacsoport befejezte az előkészítést, de a járványhelyzet miatt a küldöttek még nem tudtak dönteni. Nem sikerült az etikai és fegyelmi szabályzat módosítása sem. Hogy miért? Ez egy újabb cikk témája lehetne.

Négy éve szerettem volna, ha fiatalok veszik át tőlem a kamara irányítását, ez, úgy tűnik, nem teljesen valósul meg.

Régi problémánk a székház ügye. Még Lázár János miniszterrel kezdtem tárgyalni az elhelyezésünk megoldásáról. Több ingatlant megnéztünk, több épületnél a megoldás közelébe jutottunk, de az ismert okok miatt ez a folyamat megszakadt. Én mindenképpen a BPMK-val közös elhelyezésben gondolkoztam, ez a területi és funkcionális igények miatt nehezítette a megfelelő ingatlan kiválasztását. Az új minisztériumi vezetés elvben támogatja a megoldást, de tényleges segítséget nem kapunk. Kezdettől fogva kértem a kamarai vezető kollégákat, ha tudnak lehetőségről, tájékoztassanak, megnézzük, mire tudunk jutni. Az ingatlanszakma közelében tevékenykedő számos vezető kolléga közül egyetlen volt, aki tett javaslatot. A székház valójában érzelmi kérdés, mivel volt saját építésű épületünk, de ha józanul gondolkozunk, nem biztos, hogy tulajdonosi minőségben van rá szükségünk.

Négy éve azt kérdezte, hogy a vezetésemmel négy év alatt hová juthat a kamara? Akkor azt válaszoltam, „meg fogjuk valósítani a szolgáltatói kamara vízióját, és négy év múlva már – reményeim szerint – senki sem teszi fel azt a kérdést: miért is van ez a kamara? Szerintem ehhez a megalapozó lépéseket megtettük.

Mit tart elnöki időszaka legfontosabb eredményének, vagy ha úgy tetszik, mit nevezhetünk Nagy Gyula-„hagyatéknak”?

Amikor négy évvel ezelőtt megválasztottak, a program befejezésekor mondtam a főtitkársági hölgyeknek és uraknak, hogy menjünk le, igyunk meg egy korsó sört, nehéz napunk volt. Ugyanis a Műegyetem előtt akkor volt az egyetemi regatták versenye, és természetesen sörsátor is. Egy kicsit meglepődtek, de azt hiszem, megérezték az új idők szelét… Az elnöknek meghatározó szerepe van. Ez így van a tagozatoknál és a megyéknél is. Ha az elnök jól dolgozik, akkor vannak eredmények, ha rosszul, akkor nincsenek.

Tervezőként megszoktam, ha a vezető tervező írja alá a tervet, akkor ezért ő a felelős. Ha viszont felelős, akkor neki kell döntenie arról, mi legyen a terven. Természetesen ez csapatmunka, de „a szobor arcát mindig a szobrász faragja ki” annak ellenére, hogy nem ő faragja ki a követ a hegyből. Ezt a szemléletet és gyakorlatot követtem a munkám során is.

Nem szabad hátradőlni, mindig azt vallottam, hogy mindenhez hozzá kell tenni valamit, mindent fejleszteni kell, nem szabad megelégedni az adott helyzettel. A ciklus alatti fontos eredménynek tartom, hogy a kamarát el tudtuk helyezni a szervezeti struktúrában a fontossága és kompetenciája szerint is. Már tagozati elnökként is törekedtem arra, hogy jó együttműködést alakítsunk ki a szakmai szervezetekkel.

Ez az épületgépészet területén sikerült, és úgy érzem, az MMK-val, az országos szervezetekkel is meg tudtam valósítani. Napi munkakapcsolatunk van a minisztériumokkal, az építészkamarával, rendszeresen egyeztetünk az ÉVOSZ elnökével, felújítottuk részvételünket a szakmai kamarák szövetségében, újra beszélő viszonyban vagyunk a szabványügyi testülettel. Rendszeres a munkakapcsolat más szervezetekkel is, mint a Lechner Tudásközpont, az ÉMI vagy az OKF. Fontos az együttműködésünk az egyetemekkel.

Tehát hagyaték a nyitott együttműködés egymás tiszteletben tartása mellett, a közös célok megvalósítása. Nem megoldás a versengés, az egymás gyengítése, mivel a céljaink közösek, és csak így lehet elérni őket. Egyedül nem megy…

Áprilisban egy kérdőíves felmérésben szondázta az MMK, hogy a tagok mennyire elégedettek területi és szakmai szervezeteikkel, illetve hogyan érintették vállalkozásaikat a vírusjárvány miatt elrendelt korlátozások. Röviden hogyan összegezhetők a felmérés eredményei?

Örültünk az aktivitásnak. Az összes kitöltő 81%-a volt kamarai tag, ez a tagság 14%-a. Jelentős volt a vállalkozásokat érintő kérdésekre válaszolók száma. Az állami támogatásokat kevesen vették igénybe, ez azt jelentheti, hogy nem tudták vagy nem akarták a pályázati feltételeket teljesíteni. Meglepő volt az egyéni vagy egyszemélyes vállalkozásban tevékenykedő válaszadók aránya. Ebből a körből kerültek ki azok is, jellemzően tervezéssel foglalkozók, akiket kedvezőtlenül érintett a járvány hatása. De nem csak ez jelentett számukra problémát, mivel a kisebb létszámú vállalkozások érdekérvényesítő képessége is kisebb lett.

A kamara tevékenységére összességében 7,56 lett az átlagpontszám, ami jónak mondható. Az országos kamara összesített pontszáma 7,34, ebből az is látszik, hogy a tagok tőlünk várják a problémáik megoldását, így a sikertelenségeinket is ennek megfelelően értékelik. Az észrevételek között nyilván első helyen az érdekérvényesítés van, és sokan tesznek javalatot a képzések fejlesztésére. A tagság kedvezően értékeli a tájékoztatás változását. Arra a kérdésre, hogy mennyire változott a kamarai tevékenység minősége, a válaszadók közel fele úgy válaszolt, hogy nem érzékelt változást, egyharmada javulást tapasztalt, és csak 18%-a romlást. Pozitív a sok köszönet és jókívánság, a válaszok felelősségteljes gondolkozást tükröznek. Természetesen a kérdőíveket részletesen feldolgozzuk, és az eredményekről tájékoztatjuk a tagságot.

És ön miként értékelné – mondjuk egy tízes skálán – saját elnöki teljesítményét?

A tagság az országos kamarát 7,4-re osztályozta. Nyilván nem lehetünk elégedettek, de úgy érzem, többet tettünk, mint amit a tagok látnak a munkánkból. Ezért fejlesztettük a kommunikációnkat, hogy akit érdekel, betekintést kapjon a napi munkánkba is. Szerénytelenség nélkül én 8, vagyis egy négyes (jó) osztályzatot adnék magamnak. A tagság nem látja, mekkora munkát végzünk, csak az eredmények vagy sikertelenségek alapján alkot véleményt. Nem látható, mekkora munka előzi meg ezeket. Ezért vezettem be az „Ez történt a kamarában” hírszolgáltatást. Rendszeresek a hírlevelek, a mérnökvagyok.hu weboldal és természetesen a nyomtatott változat mellett elérhető a Mérnök Újság digitális változata is. A következő vezetésnek is fontos lesz figyelnie a kommunikációra.

NGy2.jpg

 

Említette az érdekérvényesítés erősítését. Miért nem sikerült ebben komolyabb előre lépést elérni?

Az egyik nyáron együtt voltunk Hajtó Ödönnel Erdélyben, Csomakőrösön, Kőrösi Csoma Sándor szülőházában, ott mondta: „Tudod, egyszerűbb gyalog elmenni Dardzsilingbe (7000 km), mint egy jó kamarát csinálni…” Még nem indultam el, de a négy év alatt többször eszembe jutott, hogy el kellene.

A kamara elnöke egy személyben nem tudja elintézni az elismertetést. Ehhez társak kellenek, nem elég csak beszélni róla. Az elismerés visszatérő igénye a mérnököknek. Ennek történelmi okai vannak. Volt olyan időszak, amikor a fizetési sorban a mérnök előtt volt a segédmunkás, de azt megelőzően olyan időszak is, amikor „mérnök úrnak” szólították. Nemcsak erkölcsi, de anyagi megbecsülésről is kell beszélnünk. De mi a megoldás?

Vannak, akik első lépésként megoldásnak látják, ha kiírjuk a táblára vagy a névjegyünkre, hogy mérnökök vagyunk. Nyilván nem ez a megoldás. Az elismerést mindenkinek magának kell kivívnia, ebben a kamara csak támogatást, segítséget tud adni. Segítséget a tudás fejlesztésében, az eszközökhöz jutásban, tevékenységünk megismertetésében. Ha valaki reklámtrikóban, frottírzokniban, szandálban, nejlonszatyorral a kezében megjelenik egy tárgyaláson, nem igazán fogják mérnök úrnak szólítani. Ha nem tartjuk be a saját díjtáblázatunkat, és mindig van, aki „feléért” elvállalja, akkor az anyagi megbecsülésünk is nehezen érhető el.

De nem csupán a külsőség a fontos, a felkészültségünk, a munkánk minősége az igazi reklám. Természetesen a mérnököknek a közéletben is jobban meg kellene jelenniük. Ebben látom a területi kamarák egyik fontos feladatát, helyi szinten a kamara közéleti megjelenésében. Itt lehetne a sokat emlegetett alulról építkezést elkezdeni.

Az érdekérvényesítésben vannak, akik el szeretnének menni a falig, volt olyan javaslat, hogy menjünk ki tüntetni. Nyilván nem ez a megoldás. A kamarának a szakmai véleményét kell továbbítania, a megvalósítás a mindenkori politikai vezetés feladata és felelőssége. A kamarának politikafüggetlennek kell lennie.

A mérnöki vállalkozási díjakban akkor tudunk előrelépni, ha a kamarai díjszabást mindenki betartja. Jelenleg ez többnyire nem tud megvalósulni, ami nem csak a mérnökök hibája, okozója a közbeszerzési és pályázási rendszer is. A kérdőíves felméréseinkből is látszik, hogy a kamarai tagok többsége kis létszámú vállalkozásban dolgozik. Ez a cégstruktúra a munka elvégzését, minőségét lényegesen nem befolyásolja, viszont az érdekérvényesítés területén, a piaci jelenlét súlyában jelentős hátrányt okozhat.Érdemes átgondolni és megtalálni a megfelelő vállalkozási formát, mert különben mindig a sokadik alvállalkozók maradnak a kisebb cégek.

Nehezíti az érdekérvényesítési munkánkat a gyakori személyváltozás a kormányzatban. Az elmúlt év során az ITM államtitkárságával és más szervezetekkel közösen kidolgoztuk az új építésgazdasági stratégiát, amely tartalmazott minden olyan intézkedést, melyet már hosszú ideje szükségesnek tartottunk. Ilyen például a beruházási folyamatok szabályozása, a vállalkozások eszközbeszerzésének és képzésének támogatása, költségadatbázis létrehozása stb. Az év végén történt személyváltozás miatt a közvetlenül a kormány-előterjesztés előtt álló folyamat megállt, most egy új szemléletű koncepció kialakítása folyik…

2020 elején Tarlós István megbízást kapott a miniszterelnöktől a kamarák helyzetének, a mérnökök tevékenységének feltérképezésére. Több egyeztetés történt, beszámoló helyzetértékeléseket készítettünk, de a folyamat megállt. Jelenleg nem történik semmi.

De nem csak a nehézségekről és kifogásokról kell beszélni. Arról is, hogy mit csináltunk. A kamarával igyekeztünk minél több fórumon megjelenni. A munkánk megismertetésének kiemelkedő rendezvénye volt az Építőmérnök 200 rendezvénysorozat, amelynek keretében Budapesten kívül is országos kiállításokat rendeztünk. Rendszeresen előadásokat tartottunk az oktatási intézményekben a mérnöki hivatás megismertetése érdekében. A kamara képviselői részt vesznek a kormányzati munkacsoportok tevékenységében, konferenciákon, szakmai fórumokon.

A kormányzati egyeztetéseken sikerült elérni, hogy a mérnökirodai mikrovállalkozások is részesülhetnek a vissza nem térítendő eszközbeszerzési és oktatási támogatásban. Ez különösen a versenyképesség fenntartása miatt elengedhetetlen.

A kamara rendszeresen megjelenik a médiában, megismertetve a társadalommal szakmai véleményét, szolgáltatásait. Az érdekérvényesítés fontos eszköze a szakmai szervezetekkel történő hatékony együttműködés, ebben sikerült eredményeket elérnünk. A Mérnökszalon rendezvényünkkel kiemelkedő mérnököket is bemutatunk, akik nem mérnökként tevékenykednek, és olyanokat is, akik nem mérnökök, de mérnöki alkotásokat hoznak létre. Ez a rendezvénysorozat is rávilágít a mérnökség, a hivatás sokszínűségére.

Amikor elnökké választottak, a küldöttgyűlésen elmondtam, hogy ki kell használnunk a köztestület adta lehetőséget. Ez érvényes az érdekérvényesítés területére is. Ha ezt nem tesszük meg, akkor „siránkozhatunk tovább”. Úgy érzem, éltünk a lehetőséggel, de elégedettek sosem lehetünk.

Egy korábbi Mérnök Újság-interjúban arról panaszkodott, hogy kések vannak a hátában. Még mindig ott vannak?

Egy ilyen pozícióban nemcsak barátokat, de ellenségeket is lehet szerezni. A kések megvannak, akik a tulajdonosai, kezdik magukat pozícióban érezni, és elfeledkeztek róluk. Már nem annyira fontos nekik.

Mi volt a legfelemelőbb, legörömtelibb pillanata ebben a pozícióban?

Sok ilyen volt. A kamarai elnökség nagy megtiszteltetés, eddig keveseknek adatott meg. Külön megtiszteltetés a kiváló elődök nyomdokain haladni. Az elnöki feladat sok esetben olyan megkülönböztetés, amelyben csak ebben a pozícióban van részed. Természetesen ez nem csupán azt jelenti, hogy „neked hozzák először a levest”, hanem azt, hogy a mérnökség képviselete, elismerése a testületnek, a testület tagjainak is szól.

Élveztem a munkát a nehézségei és a sikertelenségei ellenére is. A sikereknek örül az ember, a sikertelenség még intenzívebb munkára sarkallja. Számtalan kiváló embert ismerhettem meg, és úgy érzem, barátokat is szereztem. Nagyon sok díjat, oklevelet adtam át, a díjátadásokon kicsit úgy érzi az ember, mintha maga is díjat kapna, közvetlenül megtapasztalja a díjazott örömét, sok esetben megilletődöttségét, ami akaratlanul átragad a díjátadóra is.Sok érdekes eseményen is részt tudtam venni. Maradandó élményekben volt részem például a Széchenyi-emléktábla avatásán a Vaskapunál.

Az ember nem vár a munkájáért köszönetet, de jólesett, ha köszönő, gratuláló levelet kaptam. Szerencsére a kritikák mellett ilyenek is voltak. És nem utolsósorban voltak sikerek, amelyek értelmet adtak a munkának. Köszönet ezért minden kollégának, aki a segítségemre volt.

És a legfájóbb?

Amikor hivatalba léptem, a szakállamat kivéve nem voltak ősz hajszálaim, most már vannak…. Azt vallom, hogy azé a döntés joga, akié a felelősség. Ez a kamarában nehezen valósítható meg, de ha nem így van, akkor működésképtelenek leszünk.

Ezt nem mindenki tudta elfogadni. Eleinte mondogatták „ez nem egy cég, itt demokrácia van… ez köztestület”. A kamarai elnökségem előtt nem igazán voltak ellenségeim, most viszont lettek. Igaz, a ténykedésüket másként magyarázzák, de az eredmény ugyanaz. Voltak, vannak, akik nem értették a szándékaimat és félremagyarázták a történéseket. Ez megnyilvánult az elnökség munkájában is. Volt olyan elnökségi tagunk, aki fejébe vette, hogy minden ellen szavaz, bármi legyen a javaslat. Volt, aki az első ülés után megsértődött, és gyakorlatilag négy évig nem csinált semmit. Ez nagyon nehezítette a munkánkat, nehezen tudtam elfogadni és bántott az ilyen viselkedés. Ha valamelyikük nem volt jelen az üléseken, olyan volt, mintha kettővel többen lennénk…

Nem tudom elfogadni a területi elnökök egy részének szervezkedését sem. Amikor indult, arról volt szó, hogy az egymás közötti információáramlás elősegítésére, a tevékenységük összehangolására alakították meg. A történések viszont azt mutatták, hogy valójában az országos elnök és a főtitkárság munkájának kritikája a céljuk. Szerintem voltak közöttük, akik nem is tudták, mi ellen lázadnak. Volt, akinek például az a legnagyobb problémája, hogy hány jogász van a főtitkárságon, vagy kinek mennyi a fizetése. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem a kamaráról van szó. Ez szerintem méltatlan a kamarához.

Ezek az események és az alapszabály-módosítás körüli vita döbbentettek rá, hogy a kamarai törvény újragondolása elengedhetetlen. Az alapszabály-módosító javaslattal kiszabadult a szellem a palackból. Én ezt a szellemet az „alapító atyák szellemének” nevezem, mert a vita előhozta a kamarai törvényben hibásan szabályozott szervezeti és működési struktúra ellentmondásait. Nem jó, ha azon vitatkozunk, hogy ki alapította a kamarát és neki milyen előjogai legyenek, vagy ki a kamara tagja. Ha nem szakmai alapon szerveződünk, akkor torzulnak a közös érdekek. Ha ebben nem történik változtatás, akkor nem tudunk
kitörni a korlátaink közül.

Határozott véleményem, hogy a szervezeti megosztottság ellenére egy kamaraként kell működnünk, függetlenül attól, hogy szakmai és területi belső szervezeti struktúra alakult ki. A hatékonyságunkat, a munkánk színvonalát úgy tudnánk növelni, ha bizonyos kamarai tevékenységeket központosítanánk. Az országos szervezet végezhetné a tagnyilvántartást és minősítést, az ezzel járó adminisztrációt, valamint az oktatással kapcsolatos tevékenységet, ezek szervezését. Ezzel jelentősen könnyíteni lehetne a területi kamarák munkáját, így az energiájukat a területi közösségszervezésre, a mérnökök közéleti tevékenységének előmozdítására, a munkájuk elismerésének és megismerésének javítására fordíthatnák.

Beszéltünk az érdekvédelemről. A területi szervezetek ezen a téren nagyobb ráhatással tudnának lenni, ha erre több energiájuk maradna. Hogy ez miért fájó? Mert a szervezeti és működési struktúra minősége a kulcsa a munkánk eredményességének, és ebben nem tudtunk változtatást elérni.

Több fájóról beszéltem, mint örömteliről? Természetesen az örömteli eseményekből volt több!

Milyen tanácsokat adna az utódjának?

Életem során egyetlen pozícióra sem jelentkeztem, amit elértem, az a munkám alapján sikerült. Fontosnak tartom, hogy az egyéni karrier építését nem kamarai elnökként kell megvalósítani. Ezt a tevékenységet szolgálatnak tekintettem, szolgálatnak egy csodálatos hivatás képviselői érdekében. A tanácsom az új elnöknek, hogy az egyéni érdekét háttérbe kell szorítania.

Az elnök személye, felkészültsége, kreativitása alapvetően befolyásolja a szervezet megjelenését és működését. Ez igaz a tagozatokra, a megyékre, és természetesen az országos kamarára is. Az új elnöknek nem szabad elfelejtenie, hogy ez szolgálat, amelyet felelősséggel, szakmai alázattal, egymás iránti tisztelettel kell ellátni. Ha ez a vezérelv, akkor a feladatok végrehajtása már csak rutintevékenység lesz.

Fontosak a munkatársak. Én egy jól működő főtitkárságot vettem át, nem is változtattam sokat. Javaslom a kollégák megtartását is.

Milyen feladatok várják majd, miután átadta a stafétát?

Tervező vagyok, megyek vissza az „eke szarvához”. Az elnökségi időm alatt keveset tudtam a tervezéssel foglalkozni, most következik újra az alkotás, a fiatal kollégáim segítése, és a pihenés is. Sok tervem van, amit szeretnék megvalósítani, hosszú a bakancslistám. Lehet, hogy a hetvenedik évhez közeledve nyugdíjba is kellene valamikor menni...

Sokan kérdezték tőlem, hogy az elnök miért növesztett ekkora szakállat? Tényleg, miért?

Ez egy játék, nem rejtőzködés. Egy éve, a járványhelyzet elejétől tartottam meg, valójában karanténszakáll. Nyár végén le akartam vágni, de akkor már olyan hosszú volt, hogy úgy döntöttem, megtartom. A feleségem nem örül neki, ezért rövidesen levágatom. Talán a küldöttgyűlésre. Új élet, régi ábrázat, új remények. Köszönöm a támogatást, a segítséget, de a kritikát is, megtiszteltetés és élmény volt a mérnökök érdekében tevékenykedni. Minden kollégának további eredményes munkát kívánok, ne adják fel, ha nehézségekkel találkoznak!

 

Az interjú a Mérnök Újság 2021. májusi lapszámában jelent meg. A kamarai tisztségviselők 2021-ben esedékes választásával kapcsolatos információkat a https://www.mmk.hu/valasztas2021 oldalon olvashatják.